A fronthatásnak és egyéb hányingerfokozó tényezőknek köszönhetően ma sem voltam túl produktív, olyannyira, hogy legkedvencebb és egyetlen öcsikém születésnapjára sem tudtam felmenni Pestre. :( A mininégylábúak velem ellentétben nagyon aktívak voltak, a kiskutyák is előrajzottak, volt fotótéma rendesen. » tovább

Sárkány ellen sárkányfű, hasfájás ellen egy finom meleg, dorombolós macska, lehetőleg külsőleg. » tovább

Az ágy tényleg nagyon klassz lett, élmény volt leszakadásmentesen végighaldokolni benne a mai nap eddig eltelt részét. Intenzív fronthatástól sújtva néha laposkúszásban elvonaglottam a lovakig és kisebb négylábúakig, etetés-itatás-vakargatás, aztán vissza alvásba ájulni; úgy érzem, most kezdek úgy-ahogy üzemképessé válni.   » tovább

Holnap reggel igenis alszom, kicseréltem a komplett ágydeszkázatot, főleg, hogy a régi egészen megereszkedett a fenenagy súlyomtól. Most nagyon masszív a fekvőfelület, a következő alvásügyi project a szivacs kicserélése egy jó kemény matracra, mert rotyog a dugóhúzó-szerűen kunkorodó gerincem, (méghogy Pimpa orra görbe, höhö.) Egyelőre még szokatlan, hogy simán leülhetek vagy lefekhetek anélkül, hogy görcsösen oda kéne figyelnem az egyenletes súlyelosztásra, és igazából azon sem lepődnék meg, ha éjjel egyszer csak kitörne az ágy lába, nehogy már minden rendben legyen.   » tovább

Nem indult túl kellemesen a nap, arra ébredtem, hogy már megint leszakadt alattam az ágy, ráadásul csak a közepe, és így meglehetőst kényelmetlen. Eszem ágában sem volt még felkelni, legalábbis véglegesen, annyi időre előmásztam, hogy helyrerángassam a deszkákat, aztán visszaájultam. Nem egészen 6 percre, ekkor ugyanis a deszkák nagy reccsenéssel ismét megadták magukat, másrészt a kutyák ugatása látogatót jelzett, így lemondtam a további henyélési ambícióimról, és ha nem is túláradó energiával, de megkezdtem a mai napot.   » tovább

A kismacskák is szépen fejlődnek, ráadásul kompromisszumos megoldásként véglegesen ki tudtam őket költöztetni a szekrényemből az előszobába. A Ciri-alomból Gülüke, a fél napra kitagadott fekete kislány a kedvencem, igazi belevaló dorombgépnek ígérkezik, egy kis simogatásra már befeszíti a hátát/pocakját a kezembe (az aktuális pozíciójától függően), aztán elragadtatott, pürcögő-cincogó dorombolással adja tudtomra, hogy ez bizony nagyon jólesik. A másik kormos kétszer akkora, mint az összes többi (sebaj, a fekete slankít), és irtózatos visitásban tör ki, ha ki merem venni a tesók közül. Benganagy kandúr lesz belőle, remélem, hamarosan leszokik erről a férfiatlan viselkedésről.   » tovább

A Fejőke-féle gyerekszobát képző sufniba tévedő illetéktelen behatolót immár komoly kerregés és vartyogás fogadja a főhadiszállásnak kinevezett ágy alól. A fent említett hangokat a kiskutyák elrettentő hatású morgásnak, ill. csaholásnak szánják, bár a tapintatlan emberfiát inkább a röhögőgörcs kerülgeti tőlük. A miniebek visszavonhatatlanul 4 hetesek lettek (vagy valami olyasmi), így kivittem őket egy fotoszintetizálással összekötött fotózkodásra.   » tovább

Éjszakai barkácsbeszámolóm egyenes következményeként sorra jelentkeznek az aggódó barátok, hogy inkább várjam meg őket, még mielőtt polcfelrakás címén elbontom az egész tanyát. Nem is értem… Miután egy fórumról már amúgy is értesültem, hogy lómenhely helyett rabszolgatartással foglalkozom, úgy döntöttem, hogy nem jópofizom tovább a külvilág irányába, és két lovamat kiadtam több napos bérmunkába; egy közeli ismerősöm udvarában kell lenyírniuk a füvet, természetesen éhbérért. Trabi és Abdul lett a két kiszemelt áldozat, délelőtt szépen átslattyogtunk. Trabbancs útközben egy motortól megijedve földre, azaz homokra küldött, oldalról nekiugrott a lábamnak, jól összegabalyodtunk, és mivel az amúgy is leamortizált lábamra egy pár számmal nagyobb szandált sikerült felrántani, amiben esélyem nem volt a stabil talponmaradásra, egy kalimpáló kupacot alkotva felborultunk. Úgy tűnik, életemnek ez a korszaka arról szól, hogy különböző állatokban pofára esek… Abdul csak állt fölöttünk, mélán szemlélve, amíg a kavarodásban mindenki megkeresi és előrángatja a saját lábait, aztán mentünk tovább. » tovább

... de a szobám még nem az igazi, így ma nekiálltam átszervezni ezt-azt. Korábban már eldöntöttem, hogy a tanyasi önállóság jegyében elsőosztályú barkácsmacává képzem magam. Az odavezető úton mérföldkő jelentőségű az a dögös piros fúrómasina, amit születésnapomra kaptam. Anyu majdnem átesett a telefonon, amikor a "mitszeretnélszülinapodra" kérdésre kimondtam szívem legtitkosabb óhaját: egy fúrógépet. Bár éppenséggel kérhettem volna 100 körbála rétiszénát vagy egy aggregátort is, lényeg, hogy cuki nőcis cucc legyen. Ráadásul Anyum tudja, milyen viszonyban vagyok a gépekkel; az egy dolog, hogy nekem a kalapács is bonyolult, de a turmixgéptől felfelé betegesen rettegek az összes berregő kütyütől. Amikor megvettem a flexet (nem a kutyát), csak úgy mertem kipróbálni, hogy első nekifutásra konnektorbadugás nélkül eltologatom rajta a gombot, érezendő, milyen a fogása, és mi merre mozdul rajta. A mérhetetlen koncentrációban elfelejtettem, hogy korábban mégis bedugtam, és majdnem elájultam, amikor a masina meglódult a kezemben... Szóval nem vagyok az a született gépkezelő zseni, így meglepő fordulatnak számított a szülinapi fúrógép, de azért megkaptam egy horrorisztikus színű szalaggal átkötve.   » tovább

Hétvégén zajlott le az 5. tatárszentgyörgyi lovastalálkozó (bocsánat, nem ez a hivatalos neve, de nekem tökéletesen megfelel), amin a Zakutanyás bandából is részt vettünk páran (Heni, Éva és Livi). Autóval közlekedő barátaimnak (Süninek, majd Artinnak) köszönhetően pénteken és szombaton is ott lehettem, és közben a tanyára is volt alkalmam visszamenni. Szombaton Peti is csatlakozott a társasághoz, és csúnya nagyot buliztunk hajnali nemistudomhányig. Én elvileg Livi sátrában aludtam volna, Petinek meg szereztem szállást a debreceni lányok szektorában, de az elfogyasztott sör hatására sem volt elég bátorsága, hogy éljen a lehetőséggel, és kint éjszakázott. Szolidaritásból én is a fűben ágyaztam, azaz hálózsákoztam meg magamnak, a talaj nem bizonyult túl egyenletesnek, mert ma is csini véraláfutásos foltok-pöttyök vannak a combomon/csípőmön/oldalamon. Éjjel kissé hideg volt a földönfekvéshez, és valaki folyamatosan ordított, a hajnal első sugarainál körülnézve gyanítottam, hogy a páva volt az. Alvásról már szó sem lehetett, így előrángattam a hátizsákomból a fogkefét és a fogkrémet, és fagyott csülkeimen elvonszoltam magam a vizesblokkig, hogy szalonképes állapotba próbáljam hozni magam. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy fogrém helyett egy tubus körömvirágkrémet sikerült a táska mélyéről felmarkolnom, érdekes képet vágtam volna, ha nekiállok vele fogat mosni.   » tovább