Borbás Marci 25-én készült fotói felkúsztak a helyükre, nagyon köszönjük őket. Tudom, ezt már mondtam... » tovább

25-én megint nagy baráti jövés-menés volt, itt járt Enikő barátnőm:   » tovább

Vidám napunk volt még vidámabb társasággal, a csapat ismételten kitett magáért. :) Norbi megcsinálta a tanyaverda platóját és oldalfalát, eszméletlen komoly lett, olyan igazi kocsiformájú, Marci csinált egy csomó szuper képet és feltalálta a mikrózott telefont, én meg a 12 serclis belezett kenyeret. Volt állatdögönyözés, sütievés és répaszeletelés, holnap a bővebb beszámoló mellett feltöltöm Marci fotóit is.   » tovább

Hát, a karácsonyi hangulat továbbra sem jött meg, a vacsora viszont eszméletlen finom volt a szomszédban, bár szintén köze nem volt a hagyományos menühöz: curry-s meg sült birka volt rizzsel, sült ananásszal meg banánnal. Höhh, egy-két fokkal jobbra sikerült, mint az általam éhenhalásos vészhelyzet esetén előkonyhavirtuózkodott hasábburgonya (azt azért tegyük hozzá, hogy istenien meg tudom sózni.) Az elmúlt két nap alatt egyébként ünnepi bemelegítés gyanánt elpusztítottam egy kilónyi füstölt mozzarellát csak úgy nass gyanánt, ill. hogy ne legyen túl egyoldalú az étrend, ettem hozzá camambert-t, almát meg csokit is.   » tovább

» tovább

Már említettem, hogy nagy ívben elkerül a karácsonyi hangulat, node ilyenkor illik a rokonokat, barátokat, ismerősöket képeslappal, üdvözlő sms-sel, fenyőalakúra cakkozott feldíszített kutyafülével köszönteni. Gondoltam, csinálok saját digitáblás üdvözlőlapot a jó öreg "ajándék lónak ne nézd a fogát" menhelyes adaptációjának karácsonyi feldolgozásával, de őszinte leszek, nem tetszik. Azért felteszem, nehogy azt mondják, (főleg, akik ismernek...), hogy nem is csináltam semmit. Khmm, egy két bónuszfunkciót még ki kell tanulni...   » tovább

Gyötrelmes éjszakám volt; miután hajnali négy körül Körpivel felvettük az alvóspozíciót (azaz félig ráfekszik az arcomra, biztos nagyon kényelmes...), kénytelen voltam rájönni, hogy előtte az előszobában melegedett Laklival összebújva, és ettől az egyébként finom szénaillatú macskabunda telítődött átható dogszaggal. Nem dög, dog, de attól még aromaterápiás felhasználásra, ill. cicabunda-illatosításra nem ajánlom...   » tovább

Azt hiszem, nemsokára vége a télnek, én legalábbis nagyon érzem a tavaszi fáradtságot. Folyamatosan kóválygok, ébren vagyok, de minek... Ma délután kínomban végül lefeküdtem, és gigantikusat aludtam Körömpiszok és főantiszoc Szöszke cica társaságában, aki ahhoz képest, hogy egy undok dög, kifejezetten odavan értem (persze lehet, hogy csak azért, mert "hasonló a hasonlónak örül".) Kitúrta a helyéről és jól elverte Körömpiszkot, majd az oldalamhoz bújva hangos dorombolással jelezte, hogy meg van elégedve a világgal, ráadásul a kezemet sem tépte le, igen kellemeset aludtunk össznépileg. Éjfél körül eszembe jutott, hogy meg kelene nézni a másfél km-rel arrébb lévő postaláda tartalmát, úgyhogy felpattantam Caféra, és kislattyogtunk. Levélszempontból nem sok értelme volt a túrának, viszont klassz volt a sötétben, hóban öszvéregelni, az ülésfűtés is jól működött, mivel nem raktam fel Café hátára az ilyenkor szokásos pokrócot.   » tovább

Rendben lezajlott a körmölés, bár elég furcsa érzés volt lóláb helyett a kötőfékszárat fogni. Café és Lecsó kissé zűrösnek bizonyultak hátsólábilag, de megoldottuk (ill. Café az első lába felvételekor ágaskodott... Igen, Café ágaskodott.) Mentségükre szóljon, hogy nagyon rég fglalkoztam velük lábfelvételiileg, az utóbbi napokban akartam gyakorolni, de rokkantságomra való tekintettel végül mégsem tettem. A kutyák degeszre zabálták magukat a lefaragott szaruból, és a délelőtt egyik fénypontja az volt, mikor a lovak között sertepertélő kutyák közül Fejőke egyszer csak rémülten felvisított - Nyüzüge ugyanis pontosan a fejére trágyázott. Hja kérem, pusztán láb alatt lenni is veszélyes, nemhogy máshol.   » tovább

A leggyakoribb kérdés idegenektől és ismerősöktől egyaránt: nem félek a tanyán egyedül? Ugyan már... Ilyen marcona testőrség mellett?! » tovább