Hétvégén zajlott le az 5. tatárszentgyörgyi lovastalálkozó (bocsánat, nem ez a hivatalos neve, de nekem tökéletesen megfelel), amin a Zakutanyás bandából is részt vettünk páran (Heni, Éva és Livi). Autóval közlekedő barátaimnak (Süninek, majd Artinnak) köszönhetően pénteken és szombaton is ott lehettem, és közben a tanyára is volt alkalmam visszamenni. Szombaton Peti is csatlakozott a társasághoz, és csúnya nagyot buliztunk hajnali nemistudomhányig. Én elvileg Livi sátrában aludtam volna, Petinek meg szereztem szállást a debreceni lányok szektorában, de az elfogyasztott sör hatására sem volt elég bátorsága, hogy éljen a lehetőséggel, és kint éjszakázott. Szolidaritásból én is a fűben ágyaztam, azaz hálózsákoztam meg magamnak, a talaj nem bizonyult túl egyenletesnek, mert ma is csini véraláfutásos foltok-pöttyök vannak a combomon/csípőmön/oldalamon. Éjjel kissé hideg volt a földönfekvéshez, és valaki folyamatosan ordított, a hajnal első sugarainál körülnézve gyanítottam, hogy a páva volt az. Alvásról már szó sem lehetett, így előrángattam a hátizsákomból a fogkefét és a fogkrémet, és fagyott csülkeimen elvonszoltam magam a vizesblokkig, hogy szalonképes állapotba próbáljam hozni magam. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy fogrém helyett egy tubus körömvirágkrémet sikerült a táska mélyéről felmarkolnom, érdekes képet vágtam volna, ha nekiállok vele fogat mosni.   Minél előbb haza akartam érni, sikeresen el is értük az 5.49-kor induló örkényi vonatot (Heni legnagyobb örömére, mivel őt ráztam ki a hálózsákjából, hogy vigyen ki az állomásra.) Elég lassan haladtunk, a vonat álldogált egy keveset Lajosmizsén, aztán tolatott egy pindurkát, majd amikor két bóbiskolás közben másodszor is megpillantottuk az Örkény táblát, sejtettük, hogy valami nem stimmel... Lényeg, hogy röpke 6 óra utazgatás után hazakeveredtünk, legközelebb csakis stoppal vagy kocsival megyek. Esetleg rendesen áttanulmányozom a menetrendet, bár ez elég kispolgári megoldás.

Klassz volt régen látott ismerősökkel találkozni akkor is, ha időnként gőzöm sem volt, ki kicsoda, jó volt a társaság, a kaja (mert vittem magammal, azon túl, hogy egy sör köztudottan egyenlő két zsemlével), élmény volt a töksötétben pofára esni a Zsemle nevű gigavizslán, a lovak szépekokosakaranyosak voltak (bár inkább az ismerősöket hajkurásztam), a kék plasztikbudik hmmm, hangulatosak, ... Ha lesz rá mód, megyek jövőre is.