Éjszakai barkácsbeszámolóm egyenes következményeként sorra jelentkeznek az aggódó barátok, hogy inkább várjam meg őket, még mielőtt polcfelrakás címén elbontom az egész tanyát. Nem is értem…

Miután egy fórumról már amúgy is értesültem, hogy lómenhely helyett rabszolgatartással foglalkozom, úgy döntöttem, hogy nem jópofizom tovább a külvilág irányába, és két lovamat kiadtam több napos bérmunkába; egy közeli ismerősöm udvarában kell lenyírniuk a füvet, természetesen éhbérért. Trabi és Abdul lett a két kiszemelt áldozat, délelőtt szépen átslattyogtunk. Trabbancs útközben egy motortól megijedve földre, azaz homokra küldött, oldalról nekiugrott a lábamnak, jól összegabalyodtunk, és mivel az amúgy is leamortizált lábamra egy pár számmal nagyobb szandált sikerült felrántani, amiben esélyem nem volt a stabil talponmaradásra, egy kalimpáló kupacot alkotva felborultunk. Úgy tűnik, életemnek ez a korszaka arról szól, hogy különböző állatokban pofára esek… Abdul csak állt fölöttünk, mélán szemlélve, amíg a kavarodásban mindenki megkeresi és előrángatja a saját lábait, aztán mentünk tovább.

A munkaterületre érve lekerültek a kötőfékek, és hű rabszolgáim teljes szakmai odaadással belevetették magukat a munkába, míg én tartottam egy utolsó gyors terepszemlét, hogy minden biztonságos-e lószempontból, mint ahogy igen. Barátnőmmel gyorsan átismételtük a lószágok nem túl bonyolult használati utasítását, aztán megvakargattam a szupertáltosokat, és az apostolok lován (esésmentesen) hazanyargaltam.