Az ágy tényleg nagyon klassz lett, élmény volt leszakadásmentesen végighaldokolni benne a mai nap eddig eltelt részét. Intenzív fronthatástól sújtva néha laposkúszásban elvonaglottam a lovakig és kisebb négylábúakig, etetés-itatás-vakargatás, aztán vissza alvásba ájulni; úgy érzem, most kezdek úgy-ahogy üzemképessé válni.   Persze az is lehet, hogy csak a tegnapi kalandok viseltek meg; ugyanis betévedtem Szegedre (na jó, bevittek kocsival.) Egy ilyen nagyvárosi túra felér egy kiadós sokkterápiával, tökéletesen elszoktam az aszfaltos-forgalmas-emeletesházas környezettől, így ön- és közveszélyes szinten ufónak érzem magam. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, hogy jönnek-mennek az autók, hogy a kereszteződésben oda kell figyelni, hogy nem elég, hogy szemből jön a többi gyalogos, de hátulról még biciklisek is megelőzhetnek... Fél perc alatt abszolút lezsibbadok agyilag. Kis híján sikerült elüttetnem magam egy busszal - erről elsősorban az a gyros-árus tehetett, akinek a tábláját csak úgy vehettem észre, hogy az úttesten baktatva lestem a feliratokat, másodsorban Peti, aki visszaadta a vasárnap a kocsijában felejtett pénztárcámat, és közben kitalálta, hogy meghív ebédelni. Miután gyomorrepedésig ettem magam (így jár az, aki összeszűkült gyomorral megy megküzdeni egy gyros-tállal, de akkor is én győztem), Aliz barátnőmmel elugrottunk egy bevásárlóközpontba, ami végképp megadta a kegyelemdöfést elgyötört idegrendszeremnek, viszont vettem zuhanyfüggönyt (hogy mire teszem fel, az még nyitott kérdés.) Közben beleszerettem egy eszméletlen helyes zsiráfos függönybe, aztán az árkülönbségre való tekintettel úgy döntöttem, jó lesz a sima bézs is, elvégre háztartásonként bőven elég egy zsiráf, és csúnya dolog a telhetetlenség.   Tegnap egy váratlan látogatónk meglepte a gebbencseket jó 20 zsáknyi szemestakarmánnyal, köszönjük szépen a lófejűek nevében. :)