|
magyar english

2009. február 7, szombat, 19:35


Tadamm, új lakónk van, aki nem a klasszikus menhelylakó kategóriába tartozik, hanem Dömpi mellett, illetve a későbbiekben helyett a munkásosztályt fogja erősíteni. Egy kétéves hidegvérű kancacsikóról van szó, akinek a puszta kinézete alapján kijelenthetjük: jól járt, hogy ide került. Kb. húszkilónyi khmm, nevezzük nevén, szarcsimbók van a hasán, farán, lábain, sőt a fején is, és hogy a hatás teljes legyen, mindezek mellett Gyémántnak hívják, helyesebben hívták.

Nekem legjobb esetben is a (bél)Sárarany jutna eszembe róla, Gyémánt, szén vagy szar, végülis csak két betű különbség. Itt természetesen új nevet kapott, a párommal hosszasan vitatkoztunk, ő ragaszkodott hozzá, hogy a ló a rajta felhalmozott mindenfélére való tekintettel Bidé legyen vagy Piszoár. Itt elkövettem azt a hibát, hogy figyelmeztettem, a "piszoár" hímnemű, ez meg egy kanca, tehát akkor már inkább Piszoáz, na, ennek még nagyobb sikere volt. Én azonban a sarkamra álltam, és úgy döntöttem, részemről a lovat Ribicnek fogom hívni, és kész. Hogy mit jelent a Ribic, azt nem tudom, csak azt, hogy egyszer egy hörcsöggel álmodtam, és az azt mondta, hogy "ribic". Tehát elmondhatjuk azt, hogy Ribicünk a világ első, álombeli hörcsög által elnevezett hidegvérű csikója, aki emellett eséllyel pályázhat a legretkesebb, álombeli hörcsög által elnevezett hidegvérű csikó megtisztelő címre is.



Ribic egyelőre külön karámban lakik, ahol társaságnak megkapta Zakut, hogy egyrészt szocializálódjon, másrészt szokja a mozgást (éljen a szakszerű csikónevelés, eddig egyedül volt, gyakorlatilag zéró mozgáslehetőséggel.) A tökfejűbe egyből beleszeretett, lelkesen követi és szeretettel vakargatja.

Az elkövetkezendő időszak a lópucolás jegyében fog eltelni, sajnos a trágyás sár olyan mértékben belegyógyult a csikó szőrébe, hogy vagy meg kell várnom a tavaszi vedlést, vagy radikális beavatkozásra lesz szükség, valószínűleg a jó öreg sniccer segítségével. Nem lesz egyszerű elfogadható állapotba hozni a kisasszonyt, gőzöm sincs, mikorra sikerül lerobbantani róla a trágyapáncélt, de majd igyekszem.

Sajna Ribic érkezésekor már esteledett, úgyhogy a pocsék fényviszonyok és a piszkos-izzadt ló mellé kapkodás is járt, jövő héten remélhetőleg lesznek szalonképesebb fotók is.

Tanyanapló

2010. szeptember 2, csütörtök, 23:10
Véget ért az életem egy boldog, gondtalan időszaka: a három szobalakó macskakölyök rájött, hogy ki tudnak mászni a szeparéjukból. Fél óra alatt lerugdostak a könyvespolcokról/íróasztalról minden saját súlycsoportjukba tartozó lerugdoshatót, kicsit félek, mi fogad majd, ha hazamegyek.
» tovább

2010. augusztus 31, kedd, 23:50
Ha valaki lemaradt volna az infóról, a pólóink felkerültek a Zakuszka-tanya támogatását szolgáló egyéb ajándéktárgyaink közé. Karácsonyig még bővül a lista, nyugalom. (:
» tovább

2010. augusztus 31, kedd, 22:48
Minden nap azt hiszem, hogy agyilag már nem kerülhetek mélyebbre, aztán kiderül, hogy mégis. Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy fizikailag dögrováson vagyok, hiszen itt van Vili, az állatok körül megcsinál gyakorlatilag mindent, nekem annyi feladatom van, hogy az íróasztal körüli tennivalókat intézzem. És az egy dolog, hogy nem haladok, de hogy a nemhaladás közben miket művelek...
» tovább

2010. augusztus 30, hétfő, 00:10
Hideg van.
» tovább

2010. augusztus 28, szombat, 23:25
A "csontváz a szekrényben" smafu, az adott helyen sokkal eredetibb egy hájas, kedélybeteg macska.
» tovább

2010. augusztus 27, péntek, 22:27
Jó világ van a zakutanyasi kutyáknak, 3 vendég-leánygyermek kényezteti őket; bőven jut szeretgetés kennelesnek és külsősnek egyaránt.
» tovább

2010. augusztus 26, csütörtök, 15:58
Bizonyára az ingerszegény tanyasi környezet teszi, hogy minden szarnak megtanultam örülni...
» tovább

2010. augusztus 25, szerda, 22:27
Bár mostanában blogilag hanyagolva voltak, a Garicslakók köszönik, megvannak.
» tovább

2010. augusztus 25, szerda, 10:36
Reggeli: müzli kefírrel. Nem nekem, Ozzy-nak.
» tovább

2010. augusztus 24, kedd, 20:57
Régebbi blogolvasóink emlékezhetnek, hogy nem szeretem az infúziót, merthogy rosszul bírom, ha behatárolják a mozgáskörzetemet. Mondhatnám, hogy ma kevéssel megúsztam, dehát nem; attól, hogy nem belém bökték a tűt, nagyon is helyhez voltam kötve.
» tovább
         Következő oldal »     Utolsó oldal »»
© 2007-2009.  Várkonyi Andi - Minden jog fenntartva! - Login