Mivel kutyából-lóból érkezett mostanában utánpótlás (aktuális állás: 9 kutya, 16 ló, 6 cica), az a szégyenletes helyzet állt elő, hogy macskailag rútul lemaradtunk. Mindenkit megnyugtatnék, azóta behoztuk.

Az történt ugyanis, hogy a szomszéd Juliska néninek volt egy macskája, aki legjobb tudomásom szerint az utolsó ivaros nőstény Cseren (a többit kinyírta Szilvi kutya, ill. az enyémek ivartalanítva vannak, bár belőlük is volt Szilviáltali haláleset.) Juliska nénivel nagyon jóban vagyunk, meg is beszéltük, hogy majd én megműttetem a macskát, ne legyen szaporulat, etetni nem győzi őket, és különben is. A macska viszont egyrészt megfoghatatlanul vad, másrészt megfoghatatlanul eltűnt még hónapokkal ezelőtt, jó eséllyel átadta magát az enyészetnek, állítólag vacakul nézett már ki. Aztán megint előkerült, még lepukkantabban, ill. most kiderült, hogy megszülte a kölykeit, akik életben vannak, legalábbis míg hagyják őket, merthogy ha előkerülnek, akkor jó falusi mentalitás szerint végük. Nehéz ez ellen hathatósan tenni, az emberek ebben nőttek fel, Juliska néninek tényleg nincs pénze se műtétre (ezt ugye átvállaltam volna), se a macskahad etetésére, a további szaporulatról nem is beszélve… Az adott helyzetben a leglogikusabb tényleg a kölykök eltüntetése. Jelentem, megtettük.

Eszter tudta, hogy a régi, üresen álló disznóól padlásán vannak a cicák, de hogy hányan és mennyi idősek, azt nem. Sebaj, mérjük fel a terepet. Terepfelmérés eredménye: a terep kvázi megközelíthetetlen, a tető nagy alapterületű és lapos, nem lehet oldalról normálisan hozzáférni. 2 cicát láttunk áthidalhatatlannak tűnő 2 méteres távolságból, egy cirmos meg egy feketetarka kidugta a fejét kiváncsiskodni, ebből annyi kiderült, hogy elég picik ahhoz, hogy rosszul sikerült elcsípésnél ne rúgják teljesen cafrangosra a kezemet, csak mondjuk félig. Hurrá. De hogy fogjuk meg őket?

Nagyon felkészültem, hosszúujjú póló a szurkáló széna ellen, takarítónénis fejkendő a rámpotyogó ezmegaz plusz pókháló ellen (jótanács: pókiszonyosok ne menjenek szűk padlásra macskát evakuálni), cicakaja, szállítódoboz, kutyafüle – csak éppen lehetetlen volt a macsekok közelébe kerülni, a „padlás” a legmagasabb részen is vagy fél méter magas volt, egyébként meg teletömve régi poros szénával, tehát amellett, hogy nem fértem el, meg is fulladtam.

Oké, elkezdtem alulról elbontani. Többkilónyi száraz dzsuva, törek, döglött pók stb esett a nyakamba, mire kiderült, hogy így sem lesz jó. Közben Eszter szerencsére rövidre zárta a problémát, önhatalmúlag felmászott a tetőre és nekiállt leszedni a cserepeket - tette ezt olyan zseniális érzékkel, hogy a harmadik cserépnél már megtalálta a cicák búvóhelyét.

Erre már muszáj volt felmásznom nekem is (tériszony, tetőléc-elroppanástól való beteges félelem és társai dacára), és együttes erővel szállítókosárba lendítettük a legújabb, és felettébb hangosan tiltakozó miniatűr menhelylakókat, akik a költözéssel párhuzamosan bukták az elvadult-macska karriert, ugyanakkor megúszták a későbbiekben esedékes légpuskás kivégzést. Anyukának meg kell szerezni egy élvefogó csapdát és kipakoltatni a fenébe, nem áll szándékunkban évente kétszer disznóólat bontani.

A zsákmány: egy cirmos kiskandúr, ill egy fekete és egy tarka kiscsaj, akik megmentésük körülményeire való tekintettel a Cserép, Pala és Zsindely nevet kapták, hogy ne legyen vita, előkerülési + ABC-sorrendben. Szóba került a Mestergerenda, Stafni és Ácskapocs név is, de ezeket inkább nagyobb kaliberű bontásra tartogatjuk.

Cserép:

Pala:

Zsindely:

A cicák személyiségtesztelési, ill. kajáraszoktatási stádiumban vannak, minimális szemváladékozástól eltekintve egészségesek, kövérek, egy-két hét múlva ivartalanítási kötelezettséggel örökbefogadhatóak; mivel még nagyon pindurkák, garantált, hogy teljesen megszelídülnek és bújós dorombmasina lesz belőlük. Csak azért tűnnek "nagy"-nak, mert Eszter kezében fotóztam őket, majd csinálok saját péklapátos képeket is, egyből összemennek.

Utánaszámoltunk, újállat-ritmusilag az állás 1 kutya, 2 ló, 3 macska. Kezdek komolyan aggódni, hogy jövő héten gazdagabbak leszünk 4 mentett elefánttal.