Tegnap fantasztikus napunk volt fantasztikus társaságban; megszállt minket a Szabad Föld szerkesztőségének lelkes blogolvasó csapata, akik nagy szerencsénkre nem csak olvasni, hanem dolgozni és segíteni is szeretnek.
Az összlétszámot tekintve elvesztettem a fonalat, olyan tizensokan voltunk, az autókból elképesztő mennyiségű kutya/macskatáp, lovaknak való olaj és alma került elő, no meg süti, rágcsálnivaló, és az ebéd-alapanyag, amit mindenki szerencséjére nem rám bíztak. (Bár első nekifutásra kicsit lefagytam, mikor hallottam, hogy lecsót eszünk, aztán rájöttem, hogy nem úgy.)

A buzgó csapat jóvoltából az isteni ebéden kívül elkészült még a majdani Cicalegelő út felőli kerítése,

ill. a lányok élenjártak legelőpucolásban.

Az általános dögönyözéskényszer fő célpontja természetesen a két aprólék, Fejőke és Trabi volt:

Egy kis dobozban megkaptuk azt az összeget is, ami a "mindenki beledob egy, a nyomiknak szánt összeget"-gyűjtésből maradt a nagybevásárlás után, ebből ki is tudom fizetni a reményeim szerint ma érkező szénaszállítmányt fuvarostul. Nagyon-nagyon köszönünk a lelkes csapatnak mindent, rengeteget segítettek minden téren, és - ami nem utolsó szempont - emberileg is remek társaság voltak, fergeteges humorral, és olyan csipkelődési hajlammal, ami bizony sokszor jól jön a tanyán a teljesértékű kommunikációhoz. :) A látogatásból természetesen cikk is születik majd, ha tudok konkrétumot a megjelenésről, referálok.

Tegnap meglátogattak minket a paci.hu fórum debreceni régiójának néhány tagja is, ők is meglepték a zakutanyasi jószágok minden faját pár zsák táppal, abrakkal, ill. különböző felszerelésekkel, nagyon szépen köszönjük.

Míg mi újdonsült barátainkkal a tanyán szorgoskodtunk, Budapesten javában zajlott az általunk is említett felvonulás az Állatok Világnapja alkalmából. Teljes valónkban nem tudtunk ott lenni, de hála Pacibának, a Kisvárosi Nyomdának és pár lelkes önkéntesnek, a hírünkből kapott a nagyvilág a Pacibá által nyomtatott szórólapokon keresztül, amiket barátaink osztogattak.

Végül Stopli jóvoltából egy megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy nálunk nem savanyú a szőlő: