...tehát itt voltak a barátok; elsőként Peti futott be, azzal a provokatív kérdéssel, hogy szeretnék-e reggelizni. Természetesen nemet mondtam, ezen a héten valahogy leszoktam az étkezésről, és kizárólag fotoszintetizálás útján pótoltam kimeríthetetlen energiakészleteimet, aztán az orrom előtt meglobogtatott császárszalonna látványa győzedelmeskedett, és reggeliztem. Sokat. Aztán megjött Moon, aki aznap még nem evett semmit, és becsületből vele is megreggeliztem, elvégre mindent a barátokért. Ez a dupla étkezés rányomta a bélyegét az egész hétvégére, kb. fél óránként eszembe jutott, hogy ehetnénk valamit. Akármit. Szedret, csokit, grillcsirkét, fél tábla szalonnát, lehetőleg tejszínhabbal. Végül megérkezett Zoli (Süni) is, de legnagyobb bánatomra nem akart reggelizni... Viszont végre együtt volt a csapat, heten voltunk, mint a gonoszok Megjöttek a lányok, Heni, Éva és Livi is, a rakományuk nagyon stílusos volt, mert hiszen mit visz az ember egy lómenhelyre? Hát répát meg sört. Sokat.     Moon megtámogatta az ebédet egy nagy adag paprikáskrumpli-alapanyaggal, diktatórikus alapon megszavaztuk Petit főszakácsnak (egyszer már bizonyított egy gulyásnak induló, ámde igen masszív állagot öltő babos valamivel, ami meghatározhatatlan fajtája ellenére finom volt, és ez a lényeg.) Kicsit rosszul esett a fiúk bizalmatlansága, mivel mindenki szakácskönyvvel felszerelkezve jött... Úgy tűnik, ismernek.   Miközben Moon rávetette magát a csempézésre, mi kitaláltuk, hogy nekiállunk összeszedni a bográcsozáshoz szükséges gyújtóst és a tűzifát. Kicsit lassan ment a dolog, először az ajtóba kitett, zsúrkocsivá avanzsált mosógépnél akadtunk el, amire valaki orvul rátett egy sörökkel megrakott hűtőládát. Mindenki lelkiismeretesen kivett egy-egy dobozzal, a mosógép megkönnyebbülten sóhajtott, csak az a fránya bográcsalávaló nem akart a helyére mászni... Aztán a sarkunkra álltunk, és mégismégis dolgoztunk, persze csak óvatosan. Sajnos túl vidám volt a társaság (mentségünkre szóljon, hogy ez sör nélkül is megy), és a mindent elsöprő röhögőgörcsök teljesen ellehetetlenítették az érdemleges munkavégzést, viszont remekül éreztük magunkat, végül nagy nehezen a tűzgyújtás is összejött.        A kaja remekül sikerült, desszertként Peti elővarázsolt egy saját készítésű álomfinom gyümölcstortát, én meg úgy éreztem, hogy pár óra alatt 10 kilót híztam, ami rámférne, csak sajnos nem volt igaz. Találtam egy nagyon dögös kockás abroszt,  tányérral és székkel kicsit bajban voltunk, de megoldottuk.     Félreértés ne essék: a lányok NEM alkoholisták. Csupán a helyzet úgy hozta, hogy sikerült róluk pár kompromittáló képet készíteni, de ez csakis az én jó szememnek és villámgyors reagálásomnak tudható be.   Van, aki két kézzel kapaszkodik a fába, van, aki támaszkodás közben egy kézzel még megfékez egy ficánkoló sörösdobozt.     Alapvető fertőtlenítőszerek: vilmoskörte és Betadine.     Természetesen bizonyítható, hogy más folyadék is fogyasztásra került a sörön kívül. Talán ezért vágnak olyan fancsali képet?          Folyt. köv., mert azért dolgoztunk is...