Már megint esik...





Sir Moraj a befagyott itatóban üldögél. Végülis, miért ne...





Pénteken Apu jóvoltából elvittük Nemárt Salgótarjánba chipet nézetni (nem volt benne, minő meglepetés...), és ünnepélyesen bebökettem veszettség ellen, így az eb hivatalosan is zakutanyasi törzstag lett.
Minden elfogultság nélkül: Nemár főnyeremény. Okos, figyelmes, visszahívható, nem hányta össze a kocsit, pedig a beszállási stílusán látszott, hogy nem rutinos utazó. A rendelőben mindenkinek örült, nem hisztizett az injekciótól, oda vagyok tőle meg vissza.

Nemár-Nemár-fej:



Elvittük egy gyógypillantásra Cserépkét is, akinek rondán be van gyulladva az egyik szeme, valószínűleg belekapott valamelyik cicakoma játék közben. Kancsal kiskedvencem napi háromszori szemcseppentésre ítéltetett; mint minden egyebet, ezt is gügye dorombolás kíséretében tűri. Ha már szemvizsgálat, rákérdeztem, mitől van olyan állandóan kitágult, beszívott jellegű manga-pupillája; ezt valószínűleg egy zsenge gyermekkori betegség okozta, és helyes az a feltevésem, miszerint Cserépke nem igazán úgy lát, ahogy kéne. A látászavara mellé kétségtelenül társul még némi butyutaság is, de Cserépke így Cserépke igazán.

A három grácia: