Akiket felkészületlenül ér a tanyára vezető, mérsékelten sztrádaminőségű erdei út, megérkezés után elhűlve szokták kérdezni: ha alapból ilyenek az útviszonyok, ugyan hogy lehet közlekedni, ha leesik mondjuk 40 cm hó??? Hát így.

Ez az autóút, akarom mondani AZ Autóút:





Ez pedig már a gyalogösvényke, ahol rövidíteni lehet.





Alapvetően úgy terveztem, hogy Nyühössel édeskettesben leballagunk a postára meg boltba, Flex és Nemár viszont úgy tervezték, hogy pár perc előnyt adnak, aztán utánamjönnek - ők terveztek jobban. Szerencsére vagyok már olyan rutinos, hogy felcsatoltam egy kiképzőpórázt is, úgyhogy a faluba érve leszálltam Nyühösről, és megfogtam a lerázhatatlan sleppet.

Lóhát-perspektíva: Nemár, Flex, meg a bal térdem.



Fentről nézve is dagadt...



Hátranézet: Nyühösnek nem két farka nőtt, az egyik Flexé.



A Hitchcock-cinkék elraboltak Cefrétől egy félig bontott püspökkenyeret, és cafatokra szaggatták. Ebtől szerzett püspökkenyér ebül vész el; széncinke, kékcinke, kémcinke.







Ketteske amúgy is távol állt a konszolidált viselkedésű angolkisasszony-kategóriától, de mióta leesett a hó, a maradék másfél agysejtjét is elkavarta valahol, és hisztérikus vehemenciával játszik, játszik és játszik. Lehetőleg Nemárral, vagy Pókkal, vagy bárkivel, vagy egyedül. Perdülve belevetődik a hóba, vakondot játszik és belefúrja magát, meglapul, felpattan, rohangál, vigyorog, röhög, fénysebességgel belerongyol a morc öregekbe, nyomokban sem emlékeztet idekerüléskori önmagára.



Ketteske és Nemár hancúroznak:

















Ha már videós napot tartok, egy régebbi, ezidáig belinkeletlen fél percecske Slambucról. A fotó meg tegnapelőtti, azóta esett még.