Megint macskás napokat élünk - kezdődött azzal, hogy a falkaszellem megnyilvánulása és a Cirumvirátus egyik tagjának rossz mozdulata miatt a kutyák úgy döntöttek, hogy kicsit megrángatják Cirit. Valószínűleg játéknak indult és bedurvult a helyzet, mindenesetre Ketteskét igen komolyan fel kellett rúgnom, hogy köpje már ki az akkor már veszettül ordító macskát. Nem tudom, mi történt igazából, hisz előtte és azóta is teljes a haverság a kutya-macska tábor között - mindenesetre igyekszem megoldani a szeparációt, csak pont a Cirumvirik szoktak fütyülni a kerítésre és a kutyazóna-tilalom miatt nevelési célzattal hozzájukvágott pillepalackokra.

Cirit elég rendesen helybenhagyták, Ketteske szájából kirepülvén bemenekült az abrakosba és úgy elbújt, hogy esélyem nem volt megtalálni. A legrosszabbtól tartottam, de egy óra múlva előjött, ott találtam a dobermann fajtamentősöktől kapott törzspárnáján hasalva, irtózatos pürcögő dorombolással, ahogy szokta. Elcsodálkoztam, megnéztem, nyálas volt, akkor tényleg őt tépték meg, ahhoz képest egész jól van.

Kicsit később feltűnt, hogy annyira talán mégsem rózsás a helyzet, az eredetileg puszta ránézéstől is boldogan toporgó-dörgölőző macska ezúttal stabil hasonfekvésben volt csak hajlandó dorombolni. Óvatosan végigtapogattam, a hátsó fertályánál fájdalmas nyivákolás. Te jó ég...

Nagy nehezen átbillentettem egy szállítóboxba, és áthoztam a házba a melegbe. Reggel doki, az biztos, meg az is, hogy nem tapicskolom tovább, segíteni úgysem tudok rajta, csak rontani meg fájdalmat okozni. 9-től van rendelés, ujjé, de jó lesz gyalog lemenni a térdig érő hóban, pont a legnehezebb macskával, dehát muszáj. Aztán egy pillantás a betegre, és a felismerés: az egy dolog, hogy engem lever a víz, mire átvergődünk az erdőn, node a macskát is összezötykölöm, miközben ki tudja, milyen súlyos sérülése van. Nincs mese, fuvart kell szerezni a nováki buszig.
Győző szomszédom olyan rendes, hogy hallani sem akart a "csak buszig" fuvarról, elvisz a rendelőig meg visszahoz, nincs apelláta.

Reggelre Ciri egy fokkal jobban volt, óvatosan menni is tudott, de úgy voltam vele, hogy inkább menjünk potyára, mintsem elbagatellizáljuk a problémát. Ciri lelkesen végigdorombolta a vizsgálatot, a zsírréteg miatt nehéz volt normálisan áttapintani, de valóban fájdalmas volt a medencéje, meg némi ropogást is hallani véltem - valószínűleg elrottyant a medencéje. Szerencsére a mozgásjavulása bíztató volt, a jelek és vizsgálati eredmények alapján jó eséllyel megúszhatjuk műtét nélkül is, csak az időt meg nyugalmat kell biztosítani, az meg akad. Röntgent inkább nem kértem, féltem, hogy a bódítás utáni ébredezés-dülöngélés többet árt, mint amennyivel előrébb jutunk. Így aztán Cirumviri megfigyelésre beköltözött a nappaliba.

CSütörtökön két újabb lakóval is gazdagodtunk; eredetileg hárman lettek volna, egy idős néni dédelgetett kedvencei. A néni rettenetesen legyengülve kórházba került, sajnos félő, hogy már nem is fog visszatérni, a cicák meg ottmaradtak a lakásban egyedül. A külföldön élő és a nagyinak segíteni próbáló unoka, Edina látta el őket minden nap, de neki is vissza kellett menni dolgozni, a cicákat meg nem volt hová tenni, hiszen fiatal macsekok is nehezen találnak jó gazdit, nemhogy felnőttek. Most péntekig meg kellett oldani a helyzetet, hogy ne kelljen őket elaltatni. Végül az egyik cicát befogadta a néni egy ismerőse, a másik kettő meg egyéb lehetőség híján nálam kötött ki. Itt újfent egy hatalmas köszönet Győzőnek, amiért kocsival lement Edináért és a cicákért Novákra.

A két újonc (még eredeti nevükkel):

Körmi, roppant kövér és szomorú 8 éves macsek, bevackolt a kanapé háttámlájának sarkába és nem hajlandó mozdulni, általában a fejét is eldugja;



és Mókuska, a 12 éves szomáliai jellegű gyönyörűség, akit sok-sok éve félholtan hagytak a nagymama küszöbén.



Egyelőre mindkét macska romokban van lelkileg, ez mondjuk érthető is, remélem, hamarosan jobban lesznek. A szomorúságot enyhítendő néhány kép a medencetörés-gyanús nagybetegünkről:







Szemtelenül jól érzi magát a csaj, kezdek gyanakodni, hogy direkt belefűzte magát Ketteske szájába, és csak szimulált egy kis fotelbenhempergés reményében. Végülis jól csinálta...