Egyik szemem sír, a másik nevet, a harmadik még gondolkozik. Olyan dolog történt ma, amit ha valaki egy héttel korábban megemlít, akkor nagyon-nagyon rondán nézek rá. Kiröhögni azért nem röhögöm ki, mert nem vicces, és különben is annyira irreális a felvetés, hogy ugyanmár. Igenis van olyan kedvencem, akit annyira szeretek, hogy szimplán, vegytiszta önzőségből nem adom oda senkinek és kész.

Ehhez képest ma örökbe adtam Cserépkét.

Az egész úgy kezdődött, hogy a netboard macskamentős fórumán csütörtökön valaki fekete kiscicát keresett, és pillanatnyi töprengés után (iszonyat ütemben nő a macskalétszám, jó lenne, ha valaki begazdisodna) feltettem Pala legfrissebb, Csaba által készített fotóját,



azzal a kikötéssel, hogy a macskát csakis hiperszupertutijó helyre adom oda, és már nem annyira kiscica. Ez, meg a tény, hogy jó messze vagyunk Budapesttől, és úgyse cuppannak rá, kellőképpen megnyugtatott, hogy Pala marad. Így is történt, hamarosan jött a bejegyzés, hogy megtalálták a keresett cicát, és az nem Pala, már csak azért sem, mert nem írtam az időközben megadott mailcímre.

Igen ám, de a belinkelt képen ott bámult Cserépke is. Akit nem hirdettem, és különben is odavagyok érte meg vissza, nem adom oda senkinek. Ehhez képest aznap este kaptam egy magánüzenetet, hogy a fekete cica mellett ülő kis tarka gazdikereső-e, és ha igen, akkor mit lehet tudni róla.

Nem, nem gazdikereső, hördültem fel magamban, a Cserépke SOHA. A világ legkancsalabb mangaszemű bonsaimacskája idetartozik, ésésésés... és megírtam, hogy Cserépke a szívemcsücske, nyakbanalvós szobacicának, álomhelyre, Igazi Álomgazdinak odaadom, de nagyon-nagyon meg kell győzni, hogy valaki pont Cserépkét akarja, és én pont annak akarjam odaadni. Meg sem vártam a választ, az üzenet elküldése után gyorsan átolvastam a gazdijelölt régebbi fórumos hozzászólásait, aztán mikor megláttam a meglévő állatai fotóit, szőrös szívű macskakupec ide vagy oda, nekiálltam bőgni. Sohasenkineknemodaadós Cserépke utazni fog, az Igazi Álomgazdihoz, nyakbanalvós szobacicának.

Az új gazdi, Évi olyannyira Cserépkét akarta, hogy ma fel is jöttek érte, első pillantásra szerelem volt (ilyen igézően összeakadt Cserépke-szemektől nem csoda), én meg megnyugodhattam: tényleg nagyon és tényleg pont őt akarják. Úgyhogy mától nincs Cserépkém, Évi Cserépkéje viszont egyértelműen beletette a fenekét a tutiba.

Hála Éviéknek, Ketteske fuvarja is megoldódott, a kisasszony úton van a Strázsa kutyapanzióba, hogy ne történjen újabb macskahalál. Hatalmasnagy köszönet a Lelencnek, akik az első, Ketteske elhelyezésével kapcsolatos segítségkérésemre jelentkeztek, hogy átveszik a kutyát. Vigyázz magadra, lökött kajla Ketteske, remélem, hamarosan megtalálod te is az Igazi Álomgazdidat...