Hogy a Paradió-rajongók ne maradjanak kép nélkül...



Még elég labilis, könnyen elbizonytalanodik. Ma nem csak velem találkozott, két "ismeretlen" (Dóri és Peti, akik Izáékat hozták) állt az ajtóban és kívülről, messziről megnézték, ez már elég volt ahhoz, hogy Paradió teljesen lefagyjon és visszaessen kuporgókutyába. Mikor visszamentem egyedül, már igazi vidámkutyaként csóválva-ásítozva toporgott a vackán, és futott köszönni, sőt egy soronkívüli vigyorgós ugrabugrát is leadott. Minden találkozásra oldottabb, ma már teljesen természetesnek vette, hogy mikor az elejével az ölembe mászott, a hátulját is felemeltem a lábamra. Paradió, a világ legkoszlottabb bújós ölebe.





Ja, levágtam a hajamat. Van valami betegesen felszabadító életvidámság abban, amikor az ember félálomban a saját fejét nyiszitolja egy sniccerrel, ajánlom mindenkinek.