Az előírt pihenés helyett reggel héttől rohangáltam, fene se bír magával ilyen gyönyörű időben. Szénázás, abrakolás, szezon előtti legelőszemle a szokásos díszkísérettel.





Lópucolás, lónyírás (szükséges rossz: holnap öt lovunk búcsúzhat el a jelöletlenségtől, úgyhogy a bélyegzés majdani helyén lenyírtam a téli szőrt, hogy könnyebben túllegyenek rajta.) Szokásos kör Paradióhoz, ésatöbbi.

Azért lehet itt lustálkodni is...







Egy fővel gyarapodott a cseri szupercsapat; az újonc nem mentvény, hanem a nálam merőben szokatlan "haszonállat" kategóriába tartozik. Főállásban az immunrendszerem helyrebillentésén fog munkálkodni, néha pedig túlórázhat a cumival nevelendő új lakók ellátásában. Az illető egy fejőskecske, aki eredetileg ketten lett volna egy másik anyával, ámde mindenféle szervezési gabaly miatt végül egymagában maradt - azazhogy nem is, merthogy van alatta 3 gida. Pechemre és a sajátjukra mind bakocskák, akiket nem áll sem szándékomban, sem módomban megtartani, úgyhogy a sokat sejtető Béla 1/2/3 besorolást kapták, és nem is mutogatom őket, bár zabálnivalóak minden értelemben. Az anyuka kísértetiesen hasonlít első és legkedvencebb kecskémre, Citromra, úgyhogy nemes egyszerűséggel a Citrompótló nevet kapta.



A szomszédban, Juliska néninél van "bértartásban", még kell kerítenem mellé egy másik anyát, hogy a gidátlanítás után ne maradjon egyedül, ill. szándékomban áll a baromfiállomány felfejlesztése is - nulláról ez igazán könnyű lesz.

Nagyon tavasz van, mindenki flörtöl mindenkivel. Nyüzügét körbezsongják a csajok (itt éppen Traccsal cicázik),





 és hát van, aki kénytelen beérni kényszermegoldással - Ribic például Cicával cicázott.

A beltéri Paradió-videók már-már unalmasak lehetnek az olvasók számára, úgyhogy újítottunk. Paradió fizikai és lelki állapota napról napra javul. Rengeteget hízott, bízik bennem, hagyja, hogy a szájában túrkáljak és lenyomjam a torkán a vitamintablettákat. Gátlástalanul örömködik, csóvál, felugrál, képen nyal, dumál, elragadtatottan sivákol, mikor bemegyek hozzá, és elkámpicsorodott fejjel, nyüszögve rágja az ablakot, mikor távozom - mindezek alapján ma megkockáztattam, hogy kiengedem az udvarra, helyesebben annak egy elkerített szegletébe, ahol emlékezetes ámokfutását rendezte első éjszaka. Az eredmény egy boldogan viháncoló Paradió volt, a többi kutyával egyelőre nem tudott elvegyülni, (ez nem is baj, Cefre ugatásától pl megijedt), de vigyorogva magyarázva jött utánam, ide szaladt, oda szaladt, majd beszippantotta a macskaajtó, ami mögött jó érzékkel megtalálta a takarmányost és az ott elszállásolt fél zsák ipari tepertőt, amiről persze nem lehetett csak úgy lehívni.

Egy nyikkja nem volt, mikor felnyaláboltam és kézben vittem vissza a helyére.