Annyiraannyira szerettem volna blogot írni, de az elmúlt héten valahogy sosem sikerült... Talán most. Merthogy esemény, az bizony volt.

Például Ispán és Bajadér hivatalosan is elbúcsúztak a gyógypatkójuktól. Félhivatalosan ezt már megtették saját hatáskörben, miután mindketten elhagytak egy-egy vasat, de a patkolókovácsuk, Ormándi Zsolt úgy ítélte meg, hogy hosszú évek után most olyan jó állapotban van a két szürke patája, hogy megkockáztathatunk egy mezitlábas próbálkozást, így aztán megkockáztattuk.

Esett az eső. Sokat.

A három bűzborzmacska semmi hajlandóságot nem mutatott a haverkodásra, meg az illatkibocsátás mérsékelésére sem, úgyhogy ünnepélyesen kivágtam őket. Rövid ideig tartott a macskamentes állapot, hiszen a múlt héten befutott egy újabb macsek egy ifjú és roppant csinos szabványcirmos hölgyemény személyében, aki az arcára gyógyult folyamatos rácsodálkozó döbbenet alapján a Jujfej nevet kapta.

Lecsót lehoztam a legelőről, holnaptól munka - ezzel a boldogmusztáng-fílinges videóval búcsúzunk a tovalibbent boldog gyermekévektől (amiből neki amúgy alapból eggyel több jutott, hiszen már betöltötte a negyediket is, szóval csitt.)