Ezzel meg már régóta adós vagyok, de most végre összeszerkesztettem: gazdihírek néhány örökbeadott védencünkről.

---

Öcsi:



Ma itt voltak a barátnőm pici lányai vendégségben (arról külön regényt tudnék írni, hogy milyen "6 gyerekes anyának" lenni, merthogy én vigyáztam a csapatra 2 napig) és Öcsi elő lett véve egy kis pacigolásra. Azt szeretem benne, hogy hihetetlen megbízható kis ló, kb. 3 hete nem történt vele semmi, csak legelt, és legutoljára is kb. 20 percet ment a fiúkkal... ennek ellenére, egyből odafigyel, nincs egy rossz mozdulata sem, sőt azt veszem észre, hogy tudja, ha gyerek ül a hátán, és ilyenkor duplán vigyázz - van olyan pl. hogy futószáron virgonckodik, rázza a fejét, néha bakkol egyet-egyet, de ha ül valaki rajta akkor sosem. Látszik rajta, hogy figyel a gyerekre aki rajta ül  

---

Gilmore, alias Móricka:

Matematikus barátunk remek egészségnek örvend, bár a merőlegest újabban néha 60 fokos szöggé változtatja - nem tudom, csak én akarom úgy látni, vagy tényleg javul, de mintha valamilyen szinten tudná mozgatni a béna fülét is. Lehetséges ez, egy év (?) után?
Az elmúlt hetekben rendszeresen Gizi kutyával osztja meg az abrakját, ami mostanra olyannyira elfajult, hogy Gizi lefekszik a ló melső lábai elé-alá, és a lepotyogó falatokat szemenként összeszedi. Engem meg a hideg ráz ki, ha belegondolok, mi lenne, ha Gilike megijedne és ráugrana a kutyára.

---

Bufla:

Május elején rendezték a IV. Kutyafutta-t a Városligetben, az az idei verseny üzenete az volt, hogy felhívják a figyelmet a menhelyen élő kutyák örökbefogadásának lehetőségeire.



Négy kategóriában lehetett nevezni,  mi az örökbefogadottak közé jelentkeztünk. Ahogy a képeken látszik a bemelegítésnél még minden rendben ment,



aztán a táv 2/3-ánál Bubu úgy döntött hogy neki elég volt ebből az egészből és lefeküdt. Ez pszichésen az egyébként versenyezni imádó gazdit (ebből az is kiderült, hogy nem én futottam vele) is megfektette de ennek ellenére a mezőny 10%-át maguk mögé utasítva megérkeztek a célba.



Laci boldog volt, Bubu pedig - ahogy az egyik képen is látszik - megpróbál utánaolvasni, hogy lehetne kutyabarát gazdákat szerezni, mert eléggé csalódott bennünk.

---

Üdvözlet Cserépkééktől

---

Valaki felismeri ezt a cirmost?



Naaaa, ki ő? Bizony, ő minden szirupos lelkű nőszemély szőrmók-dikápriója, Pala és Cserépke öcsikéje, Zsindely.



Nagyon szeretjük őt, szuper jó kapcsolatban van a 2 törpe snacinkkal = együtt játszanak, együtt alszanak.
A legújabb szokása, hogy eredményesen vadászik, és a zsákmányt a bejárati ajtó elé hordja!! Ez ált. egér, cickány, feketerigóóóóó. Minden tele van tollal, vérrel....guszta...:)) Ahogy reggel nyílik az ajtó, betódul a toll!! Na, indulhatunk dolgozni...
Szeret az ágyban, kanapén aludni, és beszélni is tud. Mostmár leszokott róla, hogy benn piszkítson- remélem, nem jön vissza ez a szokás. Most átnyergelt a virágágyásomra....azoknak pont jót tesz, csak ne kelljen ezek után gyomlálni.

---

Ha már Tető-trió, akkor egy kis nosztalgia, hogy honnan indultak a vakarcsok, akiknek nemrég lehetett az első születésnapja (ehhh, erről is lemaradtunk.)

És hogy némi - nekem mindenképpen - rossz hírrel is szolgálhassak: igaz, hogy születésnapomra megleptem magam egy saját macskacsapdával, de a Tető-trió anyukája megint gyorsabb volt, kismacskanyávogást hallottam Juliska néniék disznóóljának padlásáról.

Megint bontás lesz...