Csak semmi kapkodás, kérem... A Garicslakók inni mennek - majd nem isznak. Lassan egy hónapja vannak a felső legelőn, és mindeközben talán két vödörnyi víz fogyott el.
Gyanítom, hogy büdösgebék rákaptak erre a roppant guszta pocsolyára,





vagy pedig rejtett piakészleteik vannak. Az "A" variáció sanszosabbnak tűnik már csak a patanyomok alapján is, ennyit arról, hogy a lovak finnyásak a vízre.





Cafét visszahoztam a lenti legelőre, túl sok volt az idegeimnek, hogy nem elég, hogy potyára hajkurászom le a Garicslakókat a kúthoz (alkalmanként bő egy órás program...), de ráadásként Caféra mindig rengeteget kellett várni; a nagybanda vígan jött vágtában, Café meg a tőle megszokott hányaveti füllóbálással vagy követte őket (akkor is döglassan), vagy nem. A héten már el is döntöttem, hogy lehozom, de ő jött magától, méghozzá a bezárt karámkapun keresztül. Sikerült a felső karám sarkát rommá tépnie, kitört pár cölöpöt, úgyhogy ezzel is nyertem egy-két óra pluszrohangálást és munkát, és beláthatam: tényleg jobb, ha lehozom.

Elsőre Cica és Trabi társaságába került, akik napközben szorgosan nyírják a füvet az udvaron, de miután átrendezte a muskátlikat, úgy döntöttem, menjen inkább az öregasszonyos szektorba.



Gyorsan meg is ragadom az alkalmat, hogy bebökjek két képet a méltatlanul mellőzött Trabiról és Cicáról:





A múlt héten érkezett cirmos, Jujfej tüneményes fazon, ráadásul imád pengetni. Éppen klasszikus Jujfejet vág:



Itt pedig első találkozása látható Nemárral, aki ismét nálunk vendégeskedik...