Égszakadás, földindulás… Meg három elszabadult macskakölyök a szobámban.

 

A hosszú hétvége után (köszönöm a tanyaügyeletet Vilinek és Petinek, no meg az „elrablást” Gábornak) hazatérve megrázó kép fogadott a szobámban. Mindenfelé lelökdösött könyvek, papírok, nagy mennyiségű zakutanyás szórólap a földön elterítve (okos cicukák, a szórólapot szórni kell), a résnyire nyitva maradt fiókból előrángatott, átharapott torkú zoknik megcincált tetemei, és egy ripityomra tört, vastag üvegből készült mécsestartó, ami ugyan strapabírónak tűnt, de a látszat néha csal. Meg három zengve doromboló ifjú macskalány üdvözlésre meresztett farkincával. Ciccbullt szemmel láthatóan megviselte, hogy napokra összezártam egy elszabadult óvodával, a tekintete megint eszelősnek tűnt, és reszketve könyörgött, hogy ha más megoldás nincs a kölyökmentes övezetre, zárjam vissza a szekrénybe.

Az éjszakánk is érdekesen telt, Donna Demencia ugyanis rájött, hogy a hűvös mátrai éjszakában egész jó fűtőtest lehetek. Sajna be voltam takarózva, leszigetelve az összes, melegítésre alkalmas felületemet, gyakorlatilag csak a fejem lógott ki, de hát egy aprócska macsek készséggel alkalmazkodik – így aztán Demencia elégedett purrogással nekiállt csicsikálni az arcomon. Párszor elmagyaráztam, hogy neki sem lesz jó, ha megfulladok, mert elég gyorsan kihűlök és ő is fázni fog. Lassan, de megértette, és sikerült átköltöztetni a tarkómhoz a hajamba. Innentől egész jól aludtunk, és igazából az sem zavart, ha néha egy jókedvű macska a mellső mancsaival átölelte az alkaromat, belém mélyesztette a karmait, és vadul rugdosott a hátuljával.

Donna Demencia - a szokásosnál is társaságfüggőbb, és imád ölben/nyakban/vállon/arcon üldögélni/heverészni, ami a hideg idő és a fűtési költségek mellett nem utolsó szempont. Nem az eszéért szeretjük, nagy mutatványt nem szabad várni tőle, viszont annak a vezényszónak gyorsan megtanult engedelmeskedni, hogy "nézz bután!"



A két szemetesszökevény, avagy a Kuka-tesók:



Rinya - speciális toroktájéki színezetét annak köszönheti, hogy hmmm, kiszívták a nyakát. És tényleg. A tesónak és Demenciának az a mániája, hogy megpróbálnak cumizni, csakis Rinya nyakából. Büdös kis vámpírok.



Zorró, aki a nevét akkor kapta Artintól, mikor még Szentendrén egy állatorvos fiúnak mondotta testvéreivel együtt. Végülis a dokinak 50% esélye volt, hogy eltalálja, de nem nyert, mindhárom kukamacsek kislány volt, és marad is jó ideig. Zorrót a hangja és Janis Joplin között vélt párhuzam alapján átkereszteltem Janis-nek, ami azért is praktikus, mert ha eme éles váltás miatt megbillenne a nemi identitástudata, még mindig nevezhetjük Janinak.



A három minirém gazdit keres (én meg egy kis nyugalmat.) Mindhárman tündérkedvesek, dorombolósak, alomra szoktatottak, és persze csak szerződéssel, ivartalanítási kötelezettséggel vihetők el nagyon-nagyon jó helyre, felelős gazdihoz. Érdeklődni és sorban állni szokás szerint nálam lehet az info@zakuszkatanya.hu mailcímen.